XVII. - XVIII. század.
A barokk, a Magyar nemesség, a megújult rendi társadalom
körében kialakuló új stílus.
A magyar barokk irodalom első nagy képviselője Pázmány Péter, legkiemelkedőbb alakja Zrínyi Miklós.
A magyarországi barokk irodalom az egyházi keretek között születik meg, jellegzetes terepe a hitvita. Fő szövegtípusai: a prédikáció és a vitairat, emellett megjelenik az egész barokk legjellegzetesebb jelensége, az ájtatossági irodalom. A barokk szépprózában vallásos olvasmányok, valamint mélyen személyes tartalmú művek születnek (a XVIII. századra kifejlődő memoárirodalom előzményeként). A költészetben az anyanyelvű katolikus egyházi énekek jelennek meg (a protestáns énekirodalommal kapcsolatot tartva), gyűjteményeik az énekeskönyvek - kéziratos vagy nyomtatott könyvekben.
Pázmány Péter (1570—1637) hittérítő, egyházszervező és író, a magyar próza első nagy mestere; a magyarországi ellenreformáció legnagyobb alakja, a katolikus restauráció vezére. Vitairatot készít a protestáns Magyari István ellen (Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére, 1603) és Alvinczi Péterrel (Öt szép levél, 1609). Az Isteni igazságra vezérlő Kalauz (1613) c. műve hitvédelmi enciklopédia, az első magyar nyelvű katolikus hittudományi rendszerezés. 1635-ben egyetemet alapít Nagyszombaton, 1636-ban kiadja prédikációinak gyűjteményét.
A hősi barokk részint a reneszánsz, részint a protestáns irodalmi hagyományok talaján alakult ki.
Zrínyi Miklós (1620—1664) költő, hadvezér és államférfi, a XVII. századi magyar függetlenségi küzdelmek vezéralakja. Főműve a Szigeti veszedelem (1646), 1825-ig az első számú nemzeti eposzunk. Ebben az antik hősköltemények, főként az Aeneis formájához igazodva, de barokk stílusban állít emléket dédapjának, aki a hazáért, sőt a kereszténységért halt mártírhalált 1566-ban. Legjelentősebb szépirodalmi műveit egyetlen kötetbe szerkesztve adta ki, a címlapon "az adriai tenger szirénje" kifejezéssel önmagára utalva.
A magyar kulturális élet a XVII. század közepén új színekkel gazdagodik. A fő- és középnemesi udvarokban írástudók, alkalmi vers- és drámaszerzők és házi tanító-gyóntató papok tevékenykednek. Divatos műfaj a levél, az eposz, a politikai értekezés és a memoár. A kegyességi irodalom középpontjában a Mária-kultusz áll. A hitvitákat a Felvidéken a Rákóczi-család katolikus hitre térése élénkíti meg. A protestantizmus bástyái a jelentős keleti, észak-keleti iskolák, főiskolák. a református Sárospatak, Debrecen, Nagyvárad és több erdélyi város. Az evangélikus bázishelyek, Eperjes és Nagyszeben. Az ország közepe, nyugati és déli része már zömmel katolikus vallású.
A kor főúri szerzői még: a korábbi kiemelkedő költővel rokon Balassa Bálint gróf (1626—1684), a műpártoló herceg Esterházy Pál (1635 - 1712), aki egyházzenei kiadványt készített Harmonia caelestis címmel ('mennyei harmónia', 1711) és a látomásos verseivel sikeres Koháry István (1649 - 1731).
Gyöngyösi István (1629—1704) a barokk kor rendkívül népszerű elbeszélő költője. Pályáját familiárisként kezdte, utoljára a költő-főnemes Koháry Istvánt szolgálta, majd a gömöri alispánságig emelkedett. Legismertebb műve a Márssal társalkodó murányi Venus, egy kalandos és szerelmes történet verses elbeszélése. Stílusa gördülékeny, verstechnikája fejlett; Gyöngyösi István tette népszerűvé az elbeszélő költészetünkben a felező 12-es sortípust. Barokkosan szerkeszt: elmélkedő kitérőkkel, színes leírásokkal, gyakori nézőpont- és ritmusváltással. A játékos öncélúság is köti a barokk stílushoz.
A XVII. században nálunk is meghonosodnak a modern nyugati eszmeáramlatok: az enciklopédizmus, a karteziánizmus, a puritanizmus, a coccejanizmus, a pietizmus és a janzenizmus. Ezek képviselői között kivételesen nagy formátumú személyiségek is vannak.
Apáczai Csere János (1625 - 1659) a magyar kultúra kiemelkedő alakja. Filozófiai és pedagógiai író, a Magyar Encyclopaedia (1653) szerzője, Descartes követője, a felvilágosodás magyar előfutára. Tudatosan törekedett a magyar szókincs bővítésére, főképp a szaknyelvek kialakítására. A hollandiai Utrechtben jutott pályája csúcsára, de elsődleges törekvése a magyar kultúra felvirágoztatása volt; az erdélyi fejedelemtől egy egyetem felállítását kérelmezte. A felesége a holland Aletta van der Maet volt. (Áprily Lajos a Tavasz a házsongárdi temetőben című versében emlékezik meg róluk 1926-ban.) Tótfalusi Kis Miklós (1650 - 1702) nyomdász, európai hírű betűmetsző. Amszterdamban csinál karriert, kiadja a Károli-Bibliát is, majd Kolozsvárott vezet nyomdát.
Pápai Páriz Ferenc (1649 - 1716) latin-magyar szótárat készített, melyet évszázadokon át használtak (1708). Ennek előszavában áttekinti a magyar kultúra helyzetét,elsőként javasolja egy magyar tudós társaság felállítását. Az erdélyi protestáns Felvinczi György (1650 - 1714) a Comico-Tragoedia c. népszerű darab szerzője. Petrőczi Kata Szidónia (1662 - 1708) az első jelentős magyar költőnő.
A barokk kiteljesedésének időszaka Magyarországon 1690 - 1740 közé esik. Az irodalom egészében véve személyes, misztikus és ezoterikus lesz. A barokk a társadalom valamennyi jelentős rétegében megjelenik: a főnemesi és egyházi-vallásos barokk mellett a köznemesi, a népi és a polgári változatok is megszületnek, ill. megerősödnek. Jellegzetes műfajok ekkor: az önéletírás, az emlékirat és a napló.
Bethlen Miklós (1642 - 1716) államférfi (erdélyi kancellár), a magyar próza kiemelkedő művelője, kulturális életünk több mozzanatának tanúja. Fiatalon Apáczai Csere János tanítványa volt, Zrínyi Miklós halálakor annak vendége volt. Függetlenségi törekvéseiért Bécs börtönbe záratja, itt készíti az Önéletírását (1708 - 1710), a vallomás-irodalom hagyományaihoz is alkalmazkodva.
Árva Bethlen Kata (1700 - 1759) írónő és mecénás. Főműve a Gróf bethleni Bethlen Kata életének Maga által való rövid le-írása (megjelenés: 1762), a magyar barokk memoár-irodalom és egyben a kegyességi irodalom utolsó darabja. Az udvari papja volt - úrnője anyagi támogatását is élvezve - Bod Péter, a magyar irodalomtörténet-írás atyja.
E korszakban Erdélyről jelentős alkotások születnek, az éledő nemzettudat jegyében. Cserei Mihály (1667 - 1756) magyar nyelvű História c. könyve az emlékirat és a történetírás határán születik, az erdélyi nemesi világról. Apor Péter (1676 - 1752) moralizáló leírása a Metamorphosis Transylvaniae (1736).
II. Rákóczi Ferenc (1676 - 1735) fejedelemnek - politikai és történelmi főszerepe mellett - az irodalmi jelentősége is kivételes. Az irodalmat és a könyvkiadást hathatósan támogatta, továbbá kiadta a Mercurius Hungaricus (majd Mercurius Veridicus) címmel az első magyar - latin nyelvű újságot, a külföld tájékoztatására. Az emigrációban francia címmel, latinul írta vallomásszerű önéletrajzát Emlékiratok címmel (Mémoires, 1716—1717). A Vallomások (Confessiones) című, szintén latin nyelvű összeállítását Törökországban is írja, benne életútját és személyes döntéseit boncolgatja. A közvélemény neki tulajdonította a Rákóczi Ferenc buzgó éneke c. verset (1703), sőt a Rákóczi-nótát is.
A fejedelem kancelláriájának vezetője volt Ráday Pál (1677 - 1733), aki Rákóczi "Recrudescunt" kezdetű híres kiáltványát fogalmazta (latinul, 1704-ben). Rákóczi kamarása volt Mikes Kelemen.
Mikes Kelemen (1690 - 1761) a magyar széppróza kiemelkedő művelője. A Törökországi levelek (1717 - 1758, megjelenés és cím 1794 Kultsár István révén) műfaja francia divatot követ, de megszólal benne az erdélyi barokk kultúra, a székely hagyományok és világlátás is. Stílusa és a levelek műfajisága egyaránt kivételesen változatos. A mű egyszersmind személyes és kordokumentum is.
A szatmári béke (1717) több ponton megosztja a magyar kultúrát. A nemesség egy része nemzeti érdekként őrzi kiváltságait, ennek következtében kívül marad a Habsburg hatalom által vezérelt modernizáción. Erősödik a konzervativizmus, a provincializmus. Mások - főleg Nyugat-Magyarországon, pl. Fertődön az Esterházyak - részt vettek a gazdasági fellendülésben, átvették a nyugati életmódot és szellemiséget. A bécsi királyi udvar mint a magyar kulturális élet központja vegyes szerepet töltött be. Közvetítette a nyugati, elsősorban francia hatásokat, de a nemzeti törekvéseket felemás módon támogatta. Főnemességünk nagy része nem tudott magyarul, szellemében is idegen volt. A közép- és köznemesség számos tagja azonban már a XVIII. század közepén aktívan részt vállalt a nemzeti kultúra felemelésében.
A köznemesi irodalom jelenségei: az önállósulás, leválás a főúri műveltségről, a nemesi öntudat jelentkezése, a régi dicsőség - sivár jelen ellentét és a hőskultusz - Zrínyi Miklós, Attila, Árpád, Mátyás, Bocskai és Bethlen Gábor magas fokú tisztelete. Irodalmi formáik: a röpirat, a szatíra, a gályarab-irodalom (a XVII. század végén) és a publicisztika (a XVIII. század végétől).
Az ellenreformáció a feudális kultúra újraéledésével járt együtt, a polgárias (polgárosodó) műveltség így a protestantizmusra hárult. A magyarországi műveltség centruma 1740 körül a kálvinista Debrecen lett. A XVIII. század közepére a jezsuita és a piarista rend is a tudományos-kulturális élet élvonalába lépett. A magyar kultúra eredeti megosztottsága, az írásbeli és a szóbeli költészet elkülönültsége a szatmári békekötés után új tartalmat kapott. Az "irodalmi", "magas" költészet a század közepétől befogadja a nyugati áramlatokat (a felvilágosodást), nemzeti hagyományainkat így az alacsonyabb rétegek irodalma őrzi tovább.
A tömegkultúra e kor képződménye. A megerősödő nemesi műveltség, valamint a hagyományos paraszti kultúra között alakul ki, a közege heterogén, a színvonala nagyon vegyes, elsősorban népi és kisnemesi elemek alakítják. A közkultúra a széles néptömegek általános műveltsége lesz a kulturális egységesülés felé haladó társadalomban. A közkultúra magába foglalja a hagyományosan népszerű műveket: a XVII. században a históriás énekeket, a széphistóriákat, a virágénekeket és a vallásos népénekeket. Idővel jellegzetes törekvése lesz a szórakoztatás, legkedveltebb műfajai a XVIII. században már az anekdota és a vígjáték, majd a XIX. század elején a publicisztika könnyed változatai. Megjelenési formája a kéziratos könyv és a ponyva, valamint a kalendárium.
A kuruc költészet irodalmunk speciális színfoltja. Nem egységes, mert a nemesi és a népi irodalomból egyaránt táplálkozik, szemléletmódja is változékony. A társadalom perifériájára szorult nincstelen rétegek műfaja a bujdosó-vers és a szegénylegény-ének (ezt Ady fogja feleleveníteni). Általános közérzetet fejeznek ki a kesergők, pl. a Rákóczi-nóta.
A drámajátszás a XVI. századi hitviták óta lendületben van, a barokk kor legismertebb alkotása a Florentina című, talán Gyöngyösi környezetében született. Az előadások nyelve ebben a korban már csaknem kizárólag a magyar. A művek nem igazi drámák, inkább csak verses párbeszédek. A jezsuiták a XVII. században felkarolták az iskoladrámát, zömmel a Felvidék városaiban vittek színre bibliai történeteket. Az ellenreformáció felújítja a középkori misztériumdrámát, a legnagyobb tömegek az erdélyi Csíksomlyó nagypénteki passiójátékait látogatják. A protestáns iskoladráma is megújul, főképp a külföldi vendégtanárok (Alsted, Bisterfeld, Comenius) jóvoltából, ugyancsak a Felvidéken, pl. Bártfán.
A barokk irodalommal Magyarországon lezárult a régi magyar irodalom ősidőktől tartó első korszaka. Következik a felvilágosodás, amely a nemzeti kultúrában Magyarországon is mérföldkő: a modern nemzeti irodalom megszületését célozza, pezsgő irodalmi életet teremt, mindegyik műnemet fejleszti, és kialakítja a nemzeti irodalmi nyelvet.
A barokkból kinövő rokokó is már ebben a kulturális közegben jelenik meg a XVIII. század közepén.
A rokokó Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc leverése utáni évtizedekben terjed el mint a főúri-középnemesi kastélyok és udvarházak gyakori stílusa. A káprázatos termekben hangversenyeket, operaelőadásokat, dalesteket tartanak. A finomkodó ízlés, a francia és német módi az addig uralkodó latinos műveltséget szorítja háttérbe.
Ez az időszak Magyarországon egyértelműen a kulturális élet fejlődését hozza magával. Eszterházán állandó színház- és operatársulat működött, Haydn is szerepelt itt. Gödöllőn a Grassalkovich-kastély, Pécelen a Rádayak palotája adott otthont a művészeteknek. A kastélyszínpadok gyakori szerzője Goldoni; a magyar darabok rendszerint francia nyelven íródnak. A magyar nyelvű irodalom hatékony mecénása volt gróf Barkóczy Ferenc egri püspök (1710 - 1765), pártfogolta pl. Orczy Lőrincet. Egerben nyomdát alapított, a szemináriumban a jezsuiták helyett világi papokat alkalmazott.
A rokokó első képviselője Mikes Kelemen. Fazekas Mihály a felvilágosodás örömkultuszát, természetszeretetét fejezi ki a rokokó stílussal. Báró Amade László (1704 - 1764) műkedvelő főnemesi költő, magas rangú katonatiszt. Forma- és stílusérzéke kiváló. Könnyed hangulatú, erős zeneiségű, szerelmi tárgyú rokokó versek, valamint ritmusos katonadalok alkotója. Leghíresebb műve az "A' szép fényes katonának" kezdetű és című toborzóéneke.
Faludi Ferenc (1704 - 1779) jezsuita paptanár, világnézetét fokozatosan áthatja a keresztény sztoicizmus. Sztoikus életelvet hirdet a Forgandó szerencse című költeménye. Stílusában késő barokk, rokokó játékosság és könnyedség, klasszicizmus és népiesség is jelentkezik.Számos idegen versforma meghonosításával is próbálkozott, ő írta a magyar költészet első szonettjeit. A Téli éjtszakák című keretes elbeszélés-gyűjteménye (1778) a magyar nagyepika felé is jelentős állomás. Elsőként elemezte és értelmezte a Halotti beszédet.
A rokokó kiteljesedése Csokonai Vitéz Mihály költészetében következik be, főképp az anakreóni verseiben, valamint tréfás, pajzán szövegeiben. Tartózkodó kérelem című verse szimultán ritmussal (az időmérték szerint "ionicus a minore", megerősítve kétütemű hangsúlyozással), több szótagos tiszta rímekkel, virágmetaforákkal, gyengéden kedveskedő hanggal.
A magyar népköltészet is átveszi a rokokó formai virtuozitását, nálunk a német és francia rokokó iránt erős a fogékonyság. Csokonai, Pálóczi Horváth Ádám és Amadé László művei gyorsan folklorizálódnak.
A késő barokk korban a magyarországi szépprózában a bölcselkedő és az elbeszélő szövegek uralkodnak. A műfajok: a maxima, a szentencia, az elmélkedés, az oktató mese, a példázat, az anekdota, és a megszülető magyar regény.
A magyar kultúra gyors léptekkel világiasodik Nemzeti jellegű világi műveltség kezd kibontakozni. Mária Terézia Ratio educationis elnevezésű rendelete (1777) az oktatást állami kézbe helyezte, a nagyszombati egyetemet Budára tette át. 1773-ban a pápa feloszlatja a jezsuita szerzetesrendet, 1782-ben II. József bezáratja az oktatással, betegápolással vagy tudományos tevékenységgel nem foglalkozókat, többek közt a bencés, a ferences, a pálos, a karthauzi és a domonkos rendet.
