Benczúr Gyula
(1844 - 1920)
Festő, a 19. sz.-i magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA tiszteletbeli tagja (1910). Kassán folytatott középiskolai tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magániskolájában. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Akadémia, 1865-től Piloty növendéke volt.
A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása című műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és ~ Gézáról. II. Lajos bajor király megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye (MNG). Olaszországi tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve.
1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesteriskola igazgatójaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el.
A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gr. Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe.
Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bacchánsnő, Perseus és Andromeda stb.), virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai stb.) s számos önarcképet is festett. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád m.) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi múzeum őrzi.








