A magyar költészet kultúrtörténete.

Történelmi áttekintés. 
 
  A honfoglaló magyarság önálló, törzsi kultúrával rendelkező népként érkezett a Kárpát medencébe / Feszty körkép /, magával hozva a vándorlások során érintkezésbe került népektől átvett és beolvasztott kulturális hagyományokat, ismereteket.
  Írott emlékeink nem maradtak fent, elsősorban régészeti anyagok és a környező népek írott, valamint a néphagyomány által megőrzött forrásokra támaszkodhatunk. Köszönhető mindez "pogány" kultúránk és törzsi berendezkedésünk - fennmaradásunk érdekében történő - erőszakos elnyomásának, a keresztény kultúra, latin írásbeliség elterjesztésének és a feudális társadalom tudatos kiépítésének. A "Forrásirodalom" címszó alatt a magyar történelem korai szakaszáról, mítoszainkról, népi hagyományainkról szóló forrásokat talál az olvasó.
 
Ősköltészetünkről, nyelvünkről, hitvilágunkról, a néphagyományban és szórványemlékekben, valamint latin forrásokban megőrződött töredékek nyújtanak információt. Az első magyar nyelvű írásos szórványemlék a Tihanyi Apátság alapítólevele (1055). Már a XI. századtól, a latin nyelvű írásbeliség elterjedésével, maradtak fent kódexek, világi és egyházi irodalmi anyagok. Jelentős irodalmi szövegünk az Intelmek könyve Imre herceghez (Libellus de institutione morum ad Emericum, 1013-1015) .
  Legelső magyar szövegemlékünk, a Pray-kódexben őrződött meg: a
'Halotti beszéd és könyörgés' (1192-1195).
 Az első szépirodalmi szövegünk, egyben első versünk, bár fordítás latinból, az
'Ómagyar Mária-siralom (1300 tájáról)'. Népi forrásból származnak a magyar-székely rovásírásos emlékek, melyek körül számtalan tudományos és tudománytalan vita zajlik.
 Magyar nyelvű történeti művek nem maradtak fent. Az évkönyvek, geszták és krónikák az Árpád-korban már kizárólag latin nyelven íródnak. Latin nyelvű történeti szövegünk Anonymus műve, a
Gesta Hungarorum (1200 körül), /ford. lásd: "Forrásirodalom"/ melyben a szerző az őshazából ("Szkítiából") való indulástól Géza fejedelemig írja le a magyar történelmet, a hun-magyar közös származás alapján.
 IV. (Kun) László klerikusának, Kézai Simonnak műve a
Gesta Hunnorum et Hungarorum (1238 körül). A hunok és a magyarok történetét külön-külön mondja el. Nagy Lajos korában készült, korábbi geszták és krónikaszövegek alapján
a
Képes krónika (Chronicon pictum 1358). Kálti Márk munkája, iniciálékkal és miniatúrákkal díszítve, a király lányának jegyajándékaként. Mátyás krónikása Thuróczy János volt (kb. 1435 - 1489), műve: Chronica Hungarorum (1488).
 A fenti, kiemelt irodalmi emlékeken túl, szerencsére jóval gazdagabb anyag áll a rendelkezésünkre.

 
kpluna_HU.



Mathias rex.jpg

XI. - XVI. század 


Ősköltészet, mondavilág. Magyar szórványemlékek.
Középkori latin és magyar nyelvű irodalom
.
Könyvritkaságok. Ősi kódexek latin és magyar nyelven.


Bővebben...

 

XVII. - XVIII. század.


A barokk, a Magyar nemesség, a megújult rendi társadalom
körében kialakuló új stílus.



Bővebben...

 

XVIII. -XIX. század közepe. 


Felvilágosodás és reformkor.
A klasszicizmus, szentimentalizmus és romantika évtizedei.


Bővebben...

 

XIX. század második fele - XX. század eleje. 


Konszolidáció. A nemzeti, polgárosodó társadalom kialakulása.

Népnemzeti irányzatok, a realizmus időszaka.

Naturalizmus és impresszionizmus kifejlődése.
Szimbolizmus.


Bővebben...

 

XX. század, modern irányzatok.


A világháborúk időszaka, 1945 utáni irodalom.

  Az avantgárd által elindított újabb megújulási mozgalom a XX. század első évtizedeiben a XIX. században elindult modernizálódásnak új lendületet adott, és átütő győzelmet aratott. Új irányzatok, az ún. "izmusok" sokasága lépett fel egymás mellett, illetve közvetlenül egymás után; alapelveiket rendszerint nyilatkozatokban, kiáltványokban fogalmazták meg. Egy részükre inkább a tagadás, esetleg a polgárpukkasztás volt a jellemző, mások pedig az új látásmód és új formanyelv kialakítására helyezték a hangsúlyt.

Bővebben...